Ariane arca érzéketlen volt. Az eddigi vigyorgós kislány arcához képest a mostani szinte a világvége lehetett.
-Szóval nem történt semmi?-kérdezte.
-Nem. Csak kihúzott a tömegből nehogy megfulladjak és beszélgettünk...-mondtam és elharaptam a mondatot.
-Aha... beszélgettetek...Andyvel- nevetett fel, de ez nem az édes nevetése volt, inkább a Sallytől halott vérszomjas nevetésekre emlékeztetett.
-Igen.
-Ne nevettess , a suli legnagyobb csajfalójáról beszélünk.
-De... nem... Ariane- mérgelődtem.-Mi az, hogy a suli legnagyobb csajfalója?-álltam meg hirtelen.
-Átment a sulin. Még két éve...
-A sulin?!!
-Ja... elvileg... mindenkivel összejött...pletykálnak az emberek- vigyorgott megint. Kissé elszomorított ez a kijelentés, de nem akartam, hogy érdekeljen, nem akartam sírni, hisz még nem is ismertem a srácot.Mosolyt erőltettem az arcomra...
Másnap nem beszéltem vele. Egyszer próbált odajönni hozzám, de félúton megállt, s tekintetem pásztázta, majd úgy döntött, hogy nem az a legalkalmasabb alkalom, hogy beszéljünk.
Aztán később se beszéltünk. Egy hétig. A következő péntekig. Teliholdig. Nem is sejtettem, hogy a dolognak ennyi köze van a holdhoz.
-Khm...-valaki feltűnően azt akarta, hogy odafigyeljek.-Hééj, már -suttogta az illető. Matek óra volt épp. Nem érdekelt. Aztán valami tarkón talált. Egy furcsa döbbent hang nyikkant ki belőlem, amilyet még nem hallottam. Mellettem Ariane majdnem megfulladt a nevetéstől.
-Ari..- még valami fejbe talált. Most már mérgesen vetődtem hátra, hogy körülnézzek. Andy kifürkészhetetlen pillantása ragadt rám, én pedig bosszúsan néztem. Eltátogta, hogy "vedd fel a papírokat", majd gyorsan visszapillantott füzetébe, mert a tanár gyanúsnak vélte. Én is visszakaptam a fejemet és próbáltam minden feltűnést elkerülve lecsusszanni a székről kertitörpe pózba, hogy felkapjam az idegtépő papírfecniket. Úgy éreztem magam mint valami titkos ügynök, magamban már kitaláltam a megfelelő nevet a küldetésemhez: "Kertitörpe-hadművelet". Hallottam, ahogy valaki felkuncog, de nem érdekelt, csak elnyújtózkodtam a papírokért, majd szépen, lassan visszaemelkedtem a "fellegekbe". Kibontottam a leveleket és egymás mellé raktam.
"Tudom, hogy hallod ha hozzád szólok, ne tegyél úgy, mintha nem hallanád!
Muszáj beszélnünk!!"
"Matek után várj meg...kérlek"
Persze megértettem mit kér tőlem, csak az okát nem tudtam. Azok után, hogy sikerült elfelejtenie egy éjszaka alatt, eléggé megtette a hatását felém nézve és visszacsöppentem a monoton kerék vágásba, unalmas lett az életem. Fogtam a papírt és dühömben kettétéptem, majd Andy felé fordultam. Hatalmas szemekkel nézett rám, a papírt bámulta.
A végén összepakoltam, de lassan, nehogy úgy tűnjön, mintha őt várnám, bár elég feltűnő volt, akkor viszont pont leszartam ki mit gondol. Ariane meg akart várni, de egy mindent sejtő pillantással Andy mellém lépett és lerázta a csajt aki csak egy szúrós pillantásra méltatta a srácot, majd szó nélkül lelépett.
-Nem igazán szível- tette hallhatóvá véleményét.
-Miből jöttél rá?-vontam fel a szemöldököm. Rám nézett és felsóhajtott.
-Miért csinálod ezt?
-Nem akarok egy lenni a sok közül- motyogtam, mire összevonta a szemöldökét.
-Sok közül?!
-Igen, Ariane azt mondta...
-Ariane mit tud..-mordult fel.-Ne bízz benne, valami gáz van a csajjal-mondta, de felháborodva megszólaltam.
-Semmi gáz nincsen vele!
-De...
-Nem, te...te...áhh- morogtam és elindultam kifelé. Megfogta a kezem és vissza húzott.
-Valami gond akkor is van azzal a csajjal, de nem ezért kértem hogy maradj itt.
-Akkor miért?- kérdeztem keresztbe font karral.
-Ne menj el a mai buliba- kért. Sok mindenre számítottam, csak erre nem.
-Mert, miért ne?
-Szeretném, ha...
-Mit? Ha nem mennék el és mással lehess?-bukott ki belőlem, s lepődötten nézett rám.
-Nem tudom mit gondolsz rólam...de eddig összesen 2 barátnőm volt...inkább egy.
-Persze... elmondták, hogy a fél suli..
-A pletykákra gondolsz? Tudod arról is pletykálnak, hogy Robinak pénisztetoválása van...
-És nincs neki..?
-Nincs.
-Honnan tudod?-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.
-Megnézegettem a kukacot...mellesleg megkérdeztem- vigyorgott.-Hiszel nekem?
-Igen...bocsi- néztem rá.
-Ezt már megbeszéltük- fogta meg a kezem és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ez olyan pénteki program lesz nálunk?-kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Nem... ez most csak pont így jött ki. Velem maradsz ma?-kérdezte, s bólintottam egyet.
-Jó, de mit csinálunk?
-Majd meglátod- felelte kisgyerekes mosolyával. Azt hittem kamuzik és fogalma sincs arról, hogy mit fogunk csinálni. Tévedtem.
Este nem tudtam mit csináljak, mert nem közölte hova menjek, így a szobámban a hasamon feküdve hallgattam zenét, amikor egy meleg kéz megérintette a hátamat. Hátrafordultam és mosollyal vettem tudomásul, hogy Andy van ott.
-Kopogtál? Bocsi, zenét hallgattam....
-Nem, nem kopogtam. Hát ez főben járó bűn, ki kell végezzelek- vigyorgott és felhúzott magához. A kivégzést lágy csókokkal hajtotta végre, amelyekkel az őrületig hajszol, s a levegővételem átment fuldoklásba.
-Hagyd abba- nyögdécseltem, ő arrébb húzódott.-Ne nyírj ki.
-Pedig súlyos a vétked- kezdte a nyakamat harapdálni. Karjaim köré fonódtak, elkaptam ajkait, s már nyelvemmel játszadozott az övé. A forró érzés, ami ilyenkor gyötör most is megjelent és egyre erőteljesebben jelezte nekem, amit már addig is tudtam: kell nekem ez a pasi.
-Szóval mit terveztél?- kérdeztem halkan, mikor egy picit megállt. Arca centikre volt az enyémtől, éreztem a lélegzetét is.
-Gyere-nyomott egy utolsó csókot az arcomra, a ruhámra nézett.-Nagyon szép vagy- mondta, ettől elpirultam, s ő már kezén fogva vezetett is ki a szobából. Egy idő után felismertem az utat amerre tegnap is haladtunk. Érdeklődve próbáltam bármit is felfedezni az arcáról, de nem igazán sikerült. Amikor elértük a partrészt ahol tegnap voltunk megszólalt.
-Tudod miért hoztalak vissza?- kérdezte.
-Nem-feleltem őszintén.
-Múlt héten amikor itt voltunk, úszni szerettél volna és gondoltam most úszhatnánk is- csillogott a szeme, s az ezüstös fény visszatért.
-De hát nem is mondtam neked, hogy szeretnék úszni- vontam fel a szemöldököm.
-Láttam rajtad- nevette el magát.-Sok mindent láttam rajtad- kacsintott, én ismét elpirultam.
-Menjünk úszni- jelentettem be és levettem a cipőmet. Aztán lerángattam a pólómat és a nadrágomat (hálát adtam az Istennek, hogy ugyanolyan színű alsónemű volt rajtam) és egy kupacra dobtam őket. Felnéztem és csak Andy meztelen felsőtestét és karikára tágult szemeit láttam maga előtt, majd míg elnevettem magam ő egyre közelebb jött, majd két kezébe fogta arcomat és vadul megcsókolt. Bár kezei nem sokáig maradtak az arcomon, hanem szinte egész testemet befedték, ajkai nem hagyták el az enyémeket. Olyan közel húzott, ahogy eddig még soha, éreztem a mellkasát, kezeimet a hátán húztam végig, s éreztem az elégedett morgását.
Percek múlva kezébe kapott és gonosz tekintettel vitt a víz felé.
-Nehogy bedobj-visítottam, ő csak nevetett, de a partnál szépen, könnyedén belehelyezett a vízbe. A kellemesen hűvös tó körbevont, beleborzongtam, vártam, hogy ő is bejöjjön. Ő viszont előtte lekapta a nadrágját, aztán mellém ugrott.
-Jó a víz- mondta, s lebukott a víz alá, pár méterrel arrébb tűnt fel. Utána vetődtem, s addig addig úsztunk, míg át nem úsztuk az egészet. Felüdített a víz, az elmúlt napok kimagasló produkciójává vált. Nem gondoltam volna, hogy lesz még ilyen jó is ebben a suliban lakni. Évek óta nem jártam strandon, de így könnyedén átsuhantam a vízen, elégedetten vettem tudomásul, hogy lehagytam bozontos társamat. Egész gyorsan átérkeztünk a túlsó partra, a virágokhoz, a csodálatos rétre.
-A rohadt életbe- néztem körül csodálva a növényeket. Borzalmas voltam bioszból, nem tudtam eldönteni melyik milyen, bár talán ilyenek nem nőnek máshol.
-Látom tetszik- lépett ki nem sokkal utánam a tóból. Megéreztem a karjait körbe fonódni.
-Csodálatos- nyekkentem.- Mint a filmekben.
-Azok ehhez képest semmik.
-Igaz, menjünk sétálni- húztam magammal. Tényleg tök romantikus volt fehérneműben végig lépkedni a puha virágokon, viccet félre téve tényleg romantikus volt, régóta ez volt a legboldogabb pillanatom. A virágok szirmai szinte simogatták a talpamat, Andy ölelő keze, pedig végig a derekamon pihent.
-Máskor is eljöhetnénk ide- mosolyogtam rá, csak egy furcsa félmosollyal válaszolt.- Mi a baj?
-Semmi- nézett rám.
-Látom, hogy van valami... köze van ahhoz, hogy annyi mindent tudsz rólam?- emeltem meg a szemöldököm.
-Miért hozod fel mindig ezt a témát?- kérdezte indulatosan.
-Miért nem válaszolsz soha?- kontráztam. Dühös fintorba torzult az arca, az ezüstös fény körülötte sötét lett, talán vöröses volt.
És akkor megéreztem. A levegő furcsán rezegni kezdett, Andy keze forróvá változott. Arrébb ugrottam és teljesen pánikba estem. Ő elfordult tőlem és futni kezdett vissza. Értetlenül álltam, s félve, döbbentem próbáltam beazonosítani, hogy mit csinál. Túl gyorsan futott, így egy ember nem futhat. Akkora energiával csobbant a vízbe, hogy még a virágok is vizesek lettek. Andy feje nem bukkant elő, percek múlva sem. Kezdett úrrá lenni rajtam a pánik és a vízhez rohantam, de Andyt sehol sem láttam. Sírtam, mérges voltam, szomorú, sejtelmem sem volt hol lehet, ezért leültem a partra és meredtem bámultam a vizet. Kavarogtak az érzelmeim, hol dühös, hol szomorú voltam, hol pedig féltem.Tépkedtem a fűszálakat és vártam. Sercegő hangra lettem figyelmes, oldalra néztem, ijedten ugrottam fel. A fűcsomó amit kitéptem lángra gyúlt. Az ájulás határán voltam, mikor a lépteim nyomán kiégett a fű. Visítottam, ordítottam, hogy valaki segítsen, bőgtem, majd amikor megtaláltam egy hatalmas követ ráültem és átkaroltam magam. Előttem a kiégett terültetek a lábam nyomán, s én csak félve bámultam őket, s meg akartam érteni mi történik.
Egy ideig csak ott ültem, majd magam mögül egy hangra lettem figyelmes. Hátrafordultam és már sikoltottam is. Egy fekete farkas nézett engem hatalmas, kék szemekkel, és vonyított.
-Ne-e... menj innen...kérlek- motyogtam sírva, de az állat egyre közelebb jött. Körbe járta a mini sziklámat, amit védelem kép foglaltam magamnak, aztán a tó felé nézett. Én is rá néztem a tóra, amely most is olyan csendesen állt, mint eddig. Úgy éreztem, mintha a farkas utalna valamire fejmozdulatával. Persze azonnal elhessegettem ezt az abszolút lehetetlen gondolatot. A farka arca fintorba torzult, olyanba amilyet Andy vág, ha mérges rám. És akkor rájöttem mi történik. Én beugrottam a vízbe, amely gőzölögni kezdett, de meglepően lenyugtatott, majd észrevettem, hogy a farkas is utánam ugrik. Nem tűnt fel a felszínen, percekig a víz alatt maradt, majd egy fekete bozontos sörény emelkedett ki a vízből. De nem a farkas volt, hanem Andy. Bocsánat kérő szemekkel nézett rám, én nem tudtam mit tegyek.
-Hira...
-Mindent értek- suttogtam.
-Azért nem egészen mindent- jött közelebb.
-Igen... azt nem, hogy honnan tudtál annyi dolgot rólam- mondtam, mire felsóhajtott.
-A gondolataidból.
-A gondolataimból?-kérdeztem.-Az nem...
-Azok után, hogy láttál farkassá válni egy embert ez a lehetetlen? Kérlek.
-Jó...de...
-Nincs semmi de. Ez van -morogta.
-Mitől lettél forró?
-Te is forró lettél- mondta, mire bólintottam.-Ne akadj ki... de átváltozás előtt lesz forró a bőrünk.
-Bőrünk? Én nem vagyok ...farkas.
-Nem vagyok farkas- durcizott.- Farkasvérű, de EMBER. Ahogy te is.
-Nem, én nem.
-De.
-Nem!
-Akkor mitől lett forró a bőröd?- vigyorgott.
-De nem változtam át!
-Na igen... majd 17 éves korodban- mosolygott. Tekintetemet látva abba hagyta a mosolygást.-Ne nézz így, ez elvileg normális dolog. 17 éves korodig minden teliholdkor teljesen felmelegszik a tested, ha dühös vagy... az utolsó pár hónapban. A szüleidnek fel kellett volna készítenie...
-Ők nem farkasok- feleltem, mire hülye fejet vágott.-Szerinted nem tudnék róla, ha ők tudnák...
-Igaz.. ez nem tudom, hogyan lehetséges...de nem ez a legfontosabb most. Azért kértelek, hogy ne menj oda, hogy ne gyújtsd fel az erdőt megint- mondta elhúzott szájjal, amitől bevágott a kép, ahogy elpusztítja az erdőt a tűz. Azt vettem észre, hogy meg fog.-Bocsáss meg, tudom, hogy...
-Persze, hogy tudod, hisz olvasol a gondolataimban- nevettem fel hisztérikusan, amitől olyan fejet vágott, mint aki őrültet lát.
-Nyugodj meg kérlek..
-Ez nehéz lesz, ugye tudod?- fakadtam ki, majd csupasz mellkasához bújtam.
-Sajnálom, nem akartalak felzaklatni- suttogta egy puszival toldva, de én csak csendben pityogtam ma már nem is tudom hanyadszorra.
-Nem akarok farkas lenni.
-FarkasVÉRŰ, de ember- mondta megint.
-Akkor az.
-Hé, meg lehet szokni- simított végig az arcomon.-Nem annyira borzalmas.
Egészen reggelig úszkáltunk a folyóban. Néha kiültünk a partra, de szinte végig a vízben voltunk. Sikerült feldolgoznom a sokkot, miszerint egy szőrös állat leszek egy pár hónap múlva. Legalábbis nagyjából sikerült felfognom. Reggel amikor kiléptünk a vízből kicsit még ültünk, szárítkoztunk (ami meglepően gyorsan ment), majd felöltöztünk és elindultunk az általa kivájt ösvényen vissza az Intézetbe. Andy haja meglepően göndör volt, olyan amilyennek még nem láttam sohasem. Ariane már fal fehér volt és minden körmét lerágta amikor bementem a szobába Andy társaságában.
-Baszd meg te fasz!-ordította az arcomba.-Esetleg valami üzenet???
-Sajnálom- motyogtam, de mérgesen levetette magát.
-Legalább mondjad már el- nézett Andyre hűvösen.- mit csináltál vele?
-Elvittem úszni- mondta mosolyogva, láthatólag jól szórakozott.
-Te meg elmentél vele?- vetette rám a reflektor fényt.
-Öh...igen- feleltem zavartan, mire mellettem a srác kuncogni kezdett. Oldalba vágtam, de így sem hagyta abba.
-Jó- nyugodott le.- Legközelebb hagyj cetlit- mondta halkan és kiment a szobából, maga után becsapva az ajtót.
-Beszélj vele- nézett rám a göndörke.
-Miért?
-El kell mondania valami fontosat.
-Nem akarod elmondani?
-Nem, ezt neked tőle kell megtudnod.
-Jó- néztem az ég felé, majd egy puszit nyomtam az arcára és mind a ketten kivánszorogtunk a szobából. Égen, földön kerestem Ariane-t, s végül az udvaron találtam meg a kapu mellett. Sírt.
-Ariane! Mi a baj?- léptem hozzá, ő pedig csak rám mosolygott és sírt tovább. Megfogtam a kezét, mellé ültem.-Ne sírj, jó?
-Inkább menj, jó?
-Ne már- fintorogtam.-Mondd el mi bánt!
-Igen?- állt fel.- Tudni szeretnéd?- már én is álltam. Lassan bólintottam, mire bőgött és magyarázni kezdett.- Én nem olyan vagyok, mint amilyennek gondolsz- itt nyögtem egy nagyot. Nem akartam, hogy róla kiderüljön, hogy valami sólyómkutya.- Régóta tudom, hogy más vagyok, de nem mutatom. Nem tudok normális lenni akkor amikor veled vagyok...
-Szerintem teljesen normális vagy- léptem közelebb.
-Nem. Nem érted. Hira, én leszbikus vagyok... és ...- nem fejezte be. Leesett a tantusz és csak álltam. Nem tudtam oda menni és megölelni, csak motyogtam.
-Én...nekem attól még a legjobb barátom vagy- mondtam, mire rám nézett.....
